Kozma Bulcsú vagyok és 2019 ősze óta mondhatom magamat a kollégium lakójának. Rengeteg minden történt azóta és felfoghatalan számomra milyen gyorsan elrepült ez a röpke négy és fél év. A legtöbbekkel ellentétben én már egyetemi éveim előtt is hallottam a KCSSK-ról és magáról a jövőbeli klubomról a bátyám elbeszéléseiből, bár akkor gimnazista fejjel még nem igazán tulajdonítottam ennek az egésznek túl nagy jelentőséget. Ezek tudatában viszont nem ért teljesen váratlanul, mikor a Gólyatalálkozóra későn beesve, a szervezők a B alagsor felé irányítottak. Nem sejtettem viszont, hogy mennyire meghatározza majd az életemet az, hogy akkor beléptem azon a bizonyos kopott, fekete ajtón a B-alagsorban, amin annyi szerepelt: Bolyai Club.
Bár korábban is megvolt a szokásos társaságom, de talán még soha nem éreztem magamat annyira otthonosan és kényelmesen, mint ahogy a klubban. Ez az érzés már az első naptól kezdve elkapott és hát azóta sem nagyon engedett. Annyira a Bolyai vált a mindennapjaimmá, és annyira háttérbe szorított minden mást, hogy első félévemben sikerült nagyjából 2 és fél hónap alatt elbuknom a kreditjeim 90%-át, aminek következtében hamar rájöttem, hogy lehet nem az IK az én világom. De semmi vész, bár másik szakon, de az idei nyárra csak eljutottam a diploma kapujába én is.
2019-ben, mikor idekerültem, a klub, létezésének talán valaha volt legjobb állapotában volt. Rengeteg mindennel foglalkoztunk és egy hihetetlenül összeszokott társaság alakult ki. Ez a közeg pedig ránk gólyákra is hatással volt, köztük Marcira és Noelra is, akikkel szintén itt ismerkedtünk össze. És talán nem túlzás kijelenteni, hogy az évek alatt mindhárman a klub meghatározó alakjaivá váltunk.
Én személy szerint voltam már nagyjából minden: SH csk, BN kortes, GT csopvez és koordinátor, valamint sok másik tisztség után, 2 éve a Bolyai klubvezetőjeként is munkálkodom.
Magára a Budaörsi Napokra már első évemben nagyon kíváncsi voltam, ám ez a találkozás a covid miatt még sokáig váratott magára. Így tehát, minden ‘19 tavasza után érkező ember, csak 2022-ben tapasztalhatta meg, milyen is a BN igazán. Én itt a klub kampányfőnökeként tevékenykedtem, így nem mondom, hogy stresszmentes időszak volt, de teljesen lenyűgözött az egész rendezvény. Nagyon menő volt látni az egész féléves ötletelésünk és munkánk eredményét, az egész kampányt. Valamint a hangulat is nagyon király volt, ahogy minden reggel felkelsz, megreggelizel a csapatoktól összelopott ingyen cuccokból, majd hajnalig kint ülsz a sátratokban.
Azóta vártam, hogy jelöltként is megtapasztalhassam ezt az élményt, ami idén, Noellal és Marcival az oldalamon végre meg is történhet. Az idei témánk a tipikus, amerikai 80-as évek világa, amibe úgy érzem könnyen belehelyezkedtünk, hiszen mindhármunkhoz közel áll ez a stílus. Emelett reménykedem benne, hogy mindenkinek van valamilyen kapcsolódási pontja ezzel a korszakkal, akár csak egy kedvelt film vagy zene képében.
Kövessétek tehát csapatunkat, hiszen rengeteg menő dologgal készülünk és minden erőnkkel azon leszünk, hogy egy kicsit, legalább egy hét erejéig, mindenkit visszarepítsünk magunkkal az időben erre az utazásra.
Marci, Bulcsú és Noel 2020-ban, a covid kiköltözés miatt, mindenki itthagyott maradék kajájából összeállított vacsorán.
