Sziasztok, Rozi vagyok…
1978 akarom mondani 2018 óta KCSSK-s lakó. Újfehértón nőttem fel ezelőtt, és hát mindig
nagyobbat akartam, ezért a szabolcsi kisvárosból nem Nyíregyre hanem Debrecenbe mentem
gimibe, aztán ez se volt elég, hanem egészen idáig jöttem. A KCS-ban egyébként jártam már
2013-ban meglátogatni az akkor itt lakó nővérem, aki fél évig lakott csupán itt, viszont így
már tudtam a klubozásról és tudtam, hogy én ezt akarom, hát ez milyen menő. Emlékszem
még a csoma.elte.hu-s klubleírásokat böngésztem izgulva, hova kerülök a Gólyatalálkozón.
Hát a Bolyai Clubba kerültem, és rögtön éreztem, ahogy megláttam a zöld falakat és a fura
babafejes dekort meg a sok képet a falon, hogy na ez.
Ez az ötödik évem a koliban, csakúgy mint Szabinak és Emmának, mondhatni vén gecik
vagyunk.
Hiába jöttünk egyszerre, először igazán az első Budaörsi Napok alatt tudtunk kapcsolódni
egymással. Kortes voltam, azaz kampányfőnök, és gólyaként teljesen elveszve éreztem
magam, és az akkori öreg gecik segítettek, hogy ne legyen katasztrófa az egész, bedobtak a
mélyvízbe, de azért nem azt csinálták, mint a gonosz apukák akik belöknek és nézik
megfulladsz-e, hanem adtak mellé úszógumit meg ilyeneket is. Az a hangulat, amikor
mindenki pörög, óriási faszságokat lehet megvalósítani mint kampányelem, egész nap kint
vagy az egész kolival és igazi fesztiválhangulat van, mert bárkihez szólhatsz és szólsz is,
hihetetlen élmény volt.
Ezután nyáron létrejött egy minicsoportidentitásunk a többi jelölttel, amikor megalapítottuk a
Molnár F. Árpád szektát (honorable mention Szűrgábornak is mint alapító tagnak, de hát ő
most nem BN jelölt velünk), illetve amikor egy időparadoxonba kerültünk közösen a
filagóriánál (pontosan olyan volt, amilyennek hangzik).
Aztán ment tovább az intenzív klubozás, szakszóval rohadtam nap mint nap a baszókanapén a
klubban, egyetemre keveset jártam persze mert épp megkérdőjeleztem, hogy tényleg a
pszichológiát akarom-e (szerencsére a kérdőjelezés vége az lett, hogy elköteleződtem és
rájöttem, jó helyen vagyok). De ezt az időszakot teljes mértékben a klub töltötte ki, nagy
Showhajtásozások voltak, kultúrosként végtelen programot szerveztem/tünk magunknak na
meg a kolisoknak is, majd klubvezetőhelyettes is lettem. Emellett az első évemtől nyomtam a
diákbizottsági tagságot, majd alelnökséget is, láthattatok itt is.
Időközben beütött a covid, kétszer költöztünk ki a koliból, ami pont egy hihetetlen intenzív
klubos időszakra esett. Amit ebből megtanultam, hogy így is összetartunk, ha más nem akkor
egymás albérleteiben rohadunk úgy, mint ahogy a koliban tettük. Ami nagyon érdekes volt, az
az a törekvés, hogy azokat a hagyományokat, amik számunkra a bolyaizást jelentették, a
karanténban is fenntartsuk csak máshogy. Ebből lettek a videochates kávézások, karácsonyi
vacsorák, karantén tematikájú fotóprojekt, bolyais bingó, mindegy, csak együtt legyünk
távolról is.
Visszatérni eufórikus érzés volt, de közben furcsa is. A covid miatt elmaradt 2019 után sok
BN ☹, és az első ami megtörtént végre 2022-ben, na akkor voltam pont Erasmuson Máltán
(vagy amit hazudoznak, hogy valójában a CIA kiképzőtáborában tanultam ki a
számszeríjhasználatot politikai asszasszináció célzatával).
Vámpírokként, én hippi vámpírként vagyok jelen idén, vagy eddig is így voltam, és végre van
magayarázata annak, hogy miért vagyunk itt már ennyi ideje? Ki tudja. De ami biztos, az
utóbbi 5 évben azt tanultam meg legfőképp, hogy egy jó közösségben bármit meg lehet
valósítani, az egy olyan táptalaj tud lenni, amiből kinöveszthető egy rendszeres ruhacsere
esemény, vagy egy önismereti kör, vagy egy közös jógázós társaság.
